aranyasszony

 



 Kedves Olvasók! Szeretettel várom Önöket a MAGYAR LEÁNYOK ASSZONYOK és a
MAGYAR NŐK2 oldalamra, ahol folytatom bejegyzéseimet, írásaimat.
Áldásos napokat kívánok Mindenkinek!
 

 

 

 

 

 

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1286803856_40.gif

     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Köszöntelek
     
Hírlevél írásaimról
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     

http://www.magyarnok.eoldal.hu/img/picture/411/mariamagdolna.jpg

     
Megszentelt Női Tér
     
ÚJ ÍRÁSAIM-KÖZVETÍTÉSEIM
     
ÍRÁSAIM-KÖZVETÍTÉSEIM
     
NŐI Erő

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1288455552_09.jpg

 

     
Szakrális nő
     
Szív csakra - anya-gyermek kapcsolat

 

     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1286794156_27.jpg

     
Fűben, fában orvosság,-Ősi gyógymódok
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1288435872_10.jpg

     
Otthon melege- Lakáskultúra
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1286775227_00.gif

     
- Ünnepek, események
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1287052112_80.jpg

     
Mit tegyünk, hogy szépek legyünk
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1287055013_64.jpg

     
Divat
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1287055352_41.jpg

     
Süssünk, főzzünk
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1287055663_56.jpg

     
Kézimunka
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1286774602_58.jpg

     
Női praktikák
     

Járj piacra

Takaríts tisztítószerek nélkül

 


http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1289807426_56.jpg

     
Húzz egy kártyát
     
Látogatók száma
Indulás: 2010-10-10
     
További oldalaim
     
NAPLÓ

Vágytorta boldogságöntettel

Beszélgetés Papadimitriu Athinával

Örömök és csalódások, boldogságkeresés, sok-sok érzelem, őszinteség, őserő, temperamentum és életigenlés. Ez jellemzi a „magyar görög” színész-énekes életútját, aki „otthon van” prózában, dalban és táncban. Most párkapcsolatairól, családjáról beszél...

Hajnalban, azon a napon, amikorra az interjút megbeszéltük, furcsa álmom volt. Egy lakásban, egy nagy kerek asztal mellett beszélgettünk Athinával, de folyton eltűnt, elment, bocsánatot kért és egy ajtó mögött elveszett. Egy idős házaspár is volt ott velünk. Mosolyogtak, mint akik tudják, hogy eltűnik ugyan, de visszajön, mindig visszajön.
 
A találkozót az Óbudai Kulturális Centrum aulájában beszéltük meg. Amikor odaértem, Athina egy számítógéppel csatázott, pár percnyi várakozástatásomért sűrű elnézést kért. Az asztal, ahova leültem, kerek volt, az Athina melletti asztalnál pedig egy idős házaspár számítógépezett…
Hát ebben a hangulatban kezdődött beszélgetésünk, a megálmodott miliőben.
 
 
– Az elmúlt héten jöttél meg Görögországból, ahonnan származol. Pár héttel ezelőtt is jártál már kinn, akkor lányaiddal mentél. Fontos-e neked, hogy a távollét és a hazatérés csodáit együtt éljétek meg?
 
 
 
– Mindenképpen, mert nagyon szeretek bármit együtt megélni azokkal, akiket nagyon szeretek. Rosszul érzem magam, amikor olyan helyen vagyok, ahol nincsenek velem. Sokszor voltam kinn fiatalon is a színházzal mindenféle helyen, és mindig sápítoztam, hogy úristen, miért nincs itt az anyám, apám, vagy bárki, akit szeretek. Ettől én olyan félkarú voltam mindig. Nagyon fontos a gyerekeim miatt is. Az a rémálmom, hogy az unokám, dédunokám azt mondja majd, hogy a nagyanyám „valami görög volt, vagy mi…”?!
 
 
 
– Mit vittél, és mit hoztál magaddal most, hogy hosszú évek után újra többször utazhattál?

 

 
1976-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A 25. Színháznál kezdte színészi karrierjét, majd játszott a Népszínházban és a Nemzeti Színházban. Ezután került a Rock Színházhoz, annak megszűnése után a Budapesti Operettszínházhoz, melynek azóta is tagja. Vendégként fellép a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Budaörsi Játékszínben, a Ruttkai Éva Színházban és a budapesti Játékszínben. Lemezei: Csak te és én (1995), Latin érintés (2009), Végtelen érintés (2010)

 

 
 
– Bennem erősen él a görög, én ezt nagyon megkaptam, ezért nagyon hálás vagyok, miként azért is, hogy tudom a nyelvet. Azonban mindig mondták nekem, hogy azt a hazát és az a népet is szeretned kell, amelyik befogadott. Ez mindig bennem volt és van, és ezt adom tovább a gyerekeimnek is. És hála Istennek, látom, érzem, hogy ez nekik is nagyon fontos.
 
 
 
– Ti, négyen, lányok erős összetartozásban léteztek?
 
 
 
– Mikor hazajöttünk a közös görög útról, Anna lányom még visszament Athénbe. Mi nyaraltunk, de ő még vissza akart menni a rokonokat meglátogatni. Aztán szinte mindennap telefonált. Pedig nem vagyunk nagyon telefonálósak, mert nem szeretem, ha nem látom az arcát, akivel beszélek, de ő mindennap telefonált, mindennap jelzett, mert fontos volt neki, hogy visszakapcsoljon hozzám.
 
 
 
– Otthonról hazatérsz ilyenkor?
 
– Igen, pontosan. Múlt héten, visszamentem egy nemzetközi kiállítás miatt, ahol Magyarország volt a kiemelt ország. Megkaptuk azt a jogot, hogy a kultúrát mi képviseljük Görögországban. Kihívtak engem is, mint görögül tudó magyar színésznőt. Kivittünk egy olyan műsort, amely kicsit magyar volt, kicsit görög, és meg kell mondanom, jobban be voltam ijedve, mint itthon. Mert itthon lehet, hogy én csodabogár vagyok, de kinn más a helyzet. De nagyon aranyosak voltak, sorra jöttek, hogy de szép hangod van, figyelj, még ezt kéne énekelni, még azt. Nagyon édesek voltak, nagyon szerettek. A magyar követség este fogadást rendezett, oda is meghívtak bennünket, ott is sikerünk volt. Jó volt, hogy meg tudtam mutatni azt a kettősséget, amely bennem él. Egy görög költőnő barátnőm – sajnos tavaly meghalt –, egyik versében azt írta, hogy két hazám van, az egyiket úgy szeretem, mint édesanyámat, a másikat úgy tisztelem, mint édesapámat. Játszottam egyszer Görögországban, az Olümposz tetején. Ott sírtam, amikor kiálltam. De ez a fellépés azért volt más, mert itt egyéniségként mutatkozhattam be. 
 
 
 
– Ki vagy mi segített, hogy továbblépj, ha elakadtál valahol?

 

Szülei görögök, de ő Budapesten született (1954-ben), itt járt iskolába és itt tanult meg magyarnak lenni. Azt mondja, ennek ellenére görög is, magyar is – mindkét himnusz hallatán sír. Kitartó, nehezen enged el valamit, de ha túljut rajta, megy előre, nem néz vissza. És szerelmes típus. Számára a szeretet a legfontosabb érzés és energiaforrás. Hangulatait, érzéseit a munkában és a magánéletben is vállalja, nem szokott taktikázni, kimondja, amit gondol, a jót és a rosszat is. Néha olyan, mint egy táltosasszony. Nomád és filigrán.
Kikapcsolja, ha vidéki otthonában állataival foglalkozhat.
Lányai, Trokán Anna és Nóra prózai és zenei tagozaton végeztek a színművészeti egyetemen, a legkisebb leány, Réka még általános iskolás.
 

 

 
 
– Megmondom őszintén, engem a munka segít, mindig is az volt, ami továbbsegített. És nagyon hálás vagyok Perjés Jánosnak, a menedzseremnek, aki ezt az egész zenei vonalat elindította.
 
 
 
– Meglátta benned a spanyol dívát?
 
 
 
– Igen, ő inspirált és segített, hogy megjelenjen a „Latin érintés”, majd a „Végtelen érintés” című CD-m, amely lehetőséget teremtett egy újabb út megtalálására kívül is és belül is. Azóta egyfolytában dolgozom, és ez segít elvonatkoztatni. Időlegesen feledteti velem, hogy mit tettem, így nem kínzom magam a folytonos önváddal. A gyerekeimmel is nagyon, nagyon jól megvagyok, de szomorú lennék, ha beléjük kellett volna kapaszkodnom. Jaj, csináltam egy galibát, segítsetek rajtam, lányok! S ha belegondolok, hogy van még egy lányom, na, az aztán egy nagy-nagy boldogság! Mégis, ha ez a munka, a lemezek és a fellépések nem lettek volna, nem lett volna egyszerű váltani.
 
 
 
– Ha valami lezárul az életedben, ha véget ér egy kapcsolat, a hozzá tartozó miliőt is el kell hagynod?
 
 
 
– Nem, nem akarom feladni semmiképpen, mert én ezt a kapcsolatot a miliővel együtt szerettem meg. Mindig nagy vonzódást éreztem a természethez, az állatokhoz. Én, akinek nagyon szép gyermekkorom volt, a hatodik kerületben nőttem fel, hatalmas zöld fák között, cserebogarak, szarvasbogarak közt, mindig vágytam rá, hogy természet közelben legyek. Semmiképpen nem akarom föladni, nem is adom, ameddig bírom, nem költözöm vissza Budapestre, mert nagyon nem szeretem ezt a várost. A faluban teljesen nyugodt, itt meg stresszes, hisztis vagyok. Budapest élhetetlen. Az embernek meg kellene éreznie, hogy a természet a közege.
 
 
 
– Mérhető-e ép ésszel, felfogható-e a szétszakadás fájdalma, amikor egy váratlan, elsöprő szerelem miatt kitéped magad a megszokottból, utólag pedig értetlenül állsz a történet előtt?
 
 
 
– Igazán nehéz megmagyarázni, csak azt tudod mondani, hogy a sors akarta így. Magam egyébként is hiszek a sorsban. Tényleg küzdöttem az érzés ellen, egy évig küszködtem, próbáltam hárítani, mégsem sikerült. Olyan elsöprő volt, mintha egy magasabb erő lett volna, amely minket összehozott. Lehet, hogy tényleg csak kenegetem a sebeimet, sokszor nagyon nehéz, amikor eszembe jut, hogy a gyerekeim ennyi meg ennyi idősek voltak, és én nem voltam ott mellettük. De az önvád nem megoldás. Lefekhetnék, abbahagyhatnám harcaim, de akkor az már nem én lennék.
 
 
 
– Milyen megélni most az egyedüllétedet?
 
 
 
– Furcsa, hogy így egyedül vagyok. Most még az a szerencse, hogy kicsi a gyerekem, mert a nagyok már kirepültek. Amikor nincs otthon, mert épp az apjánál van a kislányom, hazamegyek, megállok a szoba közepén, és azon gondolkodom, hogy juthattam ide. Én, aki imádtam az emberekkel megosztani örömömet, bánatomat, hazajövök és nincs senki körülöttem. Tizennyolc éves koromban az első szerelmemmel azt képzeltem, hogy együtt fogunk megöregedni. Én mindenkit nyakig szerettem. Sokszor voltam szerelmes. A mi találkozásunk a Gáborral karmikusnak tűnik, meg kellett történnie. Gyerekünk születésével kapcsolatosan is sok jel mutat arra, hogy nekünk találkozni kellett.
 
 
 
– Egy férjed és két élettársad volt eddig. Hány lakást vallasz magadénak, hány lakásban voltál otthon?
 
 
 
– Erre a kérdésre azt hiszem, azt tudnám válaszolni, hogy nekem az otthon és a szerelem működik csak együtt. Ahol én szerelmes voltam, ott otthon tudtam lenni. Az lehetett egy putri, egy jurta, akármilyen kicsi, itt nem a négyzetméterek, meg a mennyiség a lényeg. Emlékszem, hazajöttem Görögországból ahhoz a férfihez, akihez, férjhez mentem, és mentem vele mindig. Amikor vidéken dolgozott, iskolákban aludtunk a koszos földön, de olyan boldog voltam, hogy azt nem tudom elmondani. Bárhol lehet otthont teremteni. Voltunk egyszer Gáborral lovasbemutatón, és nem is szobában helyeztek el bennünket, hanem valami irodahelyiségben. Két perc múlva deszkát hoztam asztalnak, felkaptam egy molinót, ami be volt hányva a sarokba, és pillanatok alatt készítettem függönyt belőle. Bejöttek a barátok, és azt mondták: „úristen, mit formáltál ebből a helyből!”. Ott mindig otthon érzem magam, ahol szeretnek.
 
 
 
– Lehet ennyire szeretni?
 
 
 
– Kötelező. A szeretetnél, a szerelemnél nincs fontosabb, az a legnagyobb hatalom, a legnagyobb erő, gondolkodhat mindenki jobbra, balra, de az érzelem, a szeretet a legfontosabb.
 
 
 
– Volt úgy, hogy téged hagytak el?
 
 
 
– Persze hogy volt, és nagyon fájt. Két esetben engem hagytak el, de mire visszajöttek, már lerendeztem magamban a dolgot, már túljutottam rajta. Még nagyon fiatal voltam. Attól nem bántódtam meg, ha tudtam, hogy félreléptek, mert tudtam, hogy nincs olyan férfi, aki nem megy félre. Az ember ezt tudomásul veszi, és ha hozzám jön vissza, akkor ezt vallomásként teszi, hogy végül is engem szeret.
 
 
 
– Melyik fájdalmasabb, ha téged hagynak el, vagy ha te hagysz el valakit?
 
 
 
– Ha én hagyok el valakit, az a fájdalmasabb. Azért, mert akkor ott van az örökös lelkiismeret-furdalás. Ha engem hagynak el, azt ki lehet heverni. Természetesen egy darabig fáj, de én szerencsés alkat vagyok, mert először ugyan azt érzem, hogy belepusztulok, de aztán felbukkan egy hatalmas erő, amelyből meríthetek és így megyek tovább. Élhetem tovább az életem, mert erre van szükségem. Aztán jön valami megbízatás, valami feladat, mint most ez a munka, s utána rendeződik a lelkem dúlása is. Ha te hagysz el valakit, az egy olyan maró érzés, amely elképzelhető, hogy egy életen keresztül kísért.
 
 
 
– Kell-e harcolnod a kislányod elhelyezéséért?
 
 
 
– Nem hiszem, hogy kell, egyszerűen azért, mert az apja rengeteget dolgozik. Amikor ráér, mindig viheti. Fontos, hogy az, hogy mi nem jövünk ki egymással, az ne hasson a gyerekre. Amikor menni akar, mehet. Bizonyára elkövettünk sok-sok hibát a kapcsolatunkban. A szétválás tavaly nagyon nehéz döntés volt. Sokáig nem voltam képes lépni, de ha valamit megrágok, akkor megyek előre, és nem fordulok vissza, nem sápítozom. Az bizony elég hamar kiderült, hogy ez nem fog nekünk menni. Mégsem léptem, pedig akkor kellett volna kilépnem. Viccesen azt szoktam mondani, hogy akkor, amikor megszületett a lányom, azt kellett volna mondani: „megtettem a kötelességem, nagyon szerettelek, szia”. Csak, hát nem voltam okos, mert az ember be akarja bizonyítani magának is, hogy bizony kell a másiknak. Hiba volt, sokan mondták. Én mindig azt mondtam, hogy csiszolódunk, s én tényleg bíztam benne, hogy össze fogunk csiszolódni. Hiába mondták, hogy fogj két lapot, és írd le a kapcsolat pozitívumait és negatívumait (s tudtam, hogy a negatívum nyolc oldal és a pozitív három sor), de mindig azt mondtam, hogy mi az a nyolc oldal ahhoz a három pozitív sorhoz képest!
 
 
 
– Mennyire befolyásolta, befolyásolja kapcsolataidat egzotikus temperamentumod?
 
 
 
– Mostanában azt gondolom, hogy ahogy az ember öregszik, ez felerősödik. Most már magam is úgy érzem néha, hogy „sok vagyok”. A múltkor például akkora hisztit vágtam le… S nem azért, hogy én eljátsszam a nagy művésznőt, ez távol áll tőlem. Annyira ideges voltam egy olyan helyzetben, amikor reggel tíztől este tízig dolgoztam, s közben másfél óra alatt fel kellett, hogy vegyek három nótát a tévében, a gyerekemet hurcoltam magammal, a gyerek persze nem érti, mert fáradt ő is, folyton azt kérdezgette: „anya, kifesthetem magam?”. Azt gondolom, az ember ezt fiatalon sokkal jobban kontrolálja, most meg hirtelen elönti az agyamat… Sokszor ilyenkor kívülről látom magam, és megkérdezem, úristen, normális vagy? De nincs elegendő türelmem arra, hogy visszafogjam magam.
 
 
 
– Milyen anyának tartod magad?
 
 
 
– Én mindig jó anyának szerettem volna tartani magam, de sokszor azt gondolom, türelmetlen vagyok. Mikor az első két lányommal voltam otthon, mindenki mondta, hogy hú, milyen profi anya vagy, milyen jól, milyen lazán kezeled a gyerekeidet. Most meg a Rékával valahogy azt érzem, gyönge vagyok én ehhez a gyerekhez. Mert Réka nagyon erős, nem véletlen született le erre a földre, neki van egy útja. Olyan szinten tudja ő ezt az utat, hogy megy, mint a vaddisznó, előre. Hiába próbálom anyaként megoldani a dolgokat, rendszeres ordítozások vannak kettőnk közt, ami nem igazán jó, mert egyikünk se hagyja magát. Hát szóval a temperamentum nagyon erős.
 
 
 
– Főnix madárként megújuló erőd tovább tudod-e adni a gyerekeidnek?
 
 
 
– Azt gondolom, hogy az erőt az ember az égből kapja, s én sem a szüleimtől örököltem. Tehát, ha bennük van, nem tőlem kapták, mint ahogy a két nagy lányom sem olyan, mint a kicsi. A kicsi fentről több erőt kapott. Anna is, Nóra is erős, de simulékonyabb. Az én igazságérzetem mindig nagyon erős volt, ezt apámtól örököltem, de ha harcolok, főleg mások igazságáért, a magamért nem annyira. Amivel mindig is ártottam magamnak, az az, hogy nem kertelek. Sajnos nem jönnek rá az emberek, hogy aki szemtől szembe „pofázik”, az nem támad hátba. Persze a világ is változik, s a lányaim már megtanulták a hallgatást. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert mindenki, akikkel idáig dolgoztak, dicséri őket. Két gyönyörű színésznőről van szó, akik nyíltszívűek és tiszták. Mert én annak idején a főiskolán megfogadtam, hogy úgy szeretnék kijönni onnan, ahogy bementem. Hogy soha nem szálljon el az agyam. És most visszatérve az előzőre, ott, amikor hisztiztem az öltözőben, és kívülről láttam magam, és bizton tudtam, hogy na, ezt nem kéne, ezért gyorsan lehiggadtam, bocsánatát remélve megöleltem, megpusziltam a gyermekem, és elnézést kértem Rezsőtől, a gitárosunktól, aki nevetve mondta: „ugyan már, hozzá vagyunk szokva”.
 
 
 
– Az újjászületéskor megszületik a megbocsátás is?
 
 
 
– Ez nagyon nehezen megy nekem. Sajnos ez baj, ezt tudom. Tudom, hogy nagyon fontos megbocsátani, mosolyogni, és csak szeretni. De annyira nehéz... A vérmérsékletem nem hagyja, nem tudok kenyérrel dobálózni, ha egy kőtől betörik a fejem. Nem tudom, hogy ne haragudjak, még akkor sem, ha tudom, hogy ezzel magamnak is ártok.
 
 
 
– Gondolod, hogy eljön az idő, amikor azt mondod, hogy megbocsátottam?
 
 
 
– Ehhez még úgy érzem, nem vagyok elég érett. Főleg magamnak nem tudok megbocsátani. De másokkal szemben is kicsit több bennem az indulat, mint amennyi kellene ehhez.
 
 
 
– Trokán Péterrel milyen most a viszonyod?
 
 
 
– Péterrel mindig is nagyon jó volt a viszonyunk, most is az. Ez nem nekem, hanem neki köszönhető. Nagyon hálás vagyok azért, hogy sohasem korlátozta, mikor láthatom a gyerekeimet, csak mindig arra kért, hogy hívjam fel előtte. Úgyhogy bármikor, bárhogyan, mindig megbeszéltünk mindent, az iskola körül is, az ünnepek körül is, ez így van a mai napig. Azt gondolom, hogy a lányaim így kevésbé sérültek.
 
 
 
– Hogyan tudod azokat az írásokat elviselni, amelyek a történeteden csámcsognak?
 
 
 
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben én nem vagyok benne, mert, hát ugye engem kérdeznek. Amikor én eljöttem, akkor is kérdeztek, meg most is kérdeznek, de, ha az ember őszinte és nyílt, akkor belenyugszanak. Csak ha titok van valamiben, akkor csámcsognak azon tovább. Veszélytelenebb, ha az ember maga nyilatkozik, és elmondja az igazságot.
 
 
 
– Ha a volt párod szembejönne veled az utcán egy másik nőt ölelve, mit éreznél?
 
 
 
– Azt hiszem, hogy nem éreznék semmit. Hiszen a gyerekem ott van velük most is. Abba pedig, hogy most már mást simogat, nem gondolok bele. Azokat a történeteket, amelyek szépek voltak, azt elraktároztam, ma is beleremegek, ha belegondolok, a rosszat pedig el akarom felejteni. Nem szoktam azon gondolkozni, hogy mi lenne. Persze ez lehet idegállapot kérdése is, de most jól vagyok.
 
 
 
– A zene, a tánc, a közönség szeretete gyógyír? Így látod te is?
 
 
 
– Ó, hát feltétlen! Ajaj! Ez az, ami most engem teljes mértékben átsegít a nehézségeken. A fellépések hangulata, a közönség szeretete, a munka. Nem vagyok egy magányos farkas, de meg kellett éreznem a magány és az egyedüllét közötti különbséget. Én nem tudtam, hogy milyen ez, csak hallottam róla az anyámtól. Anyám is szegény mindig mondta, s én közben mindig nagyon jól éreztem magam, ha egyedül voltam. Mert a sok munka közben jó volt néha egyedül lenni. Az viszont, amikor a kisagyadban sincs senki, akihez fordulhatsz, az nagyon gáz... Ettől függetlenül én szerencsés alkat vagyok, mert mindig kitalálok valamit. Amikor színészileg voltam nullán (még a Péterrel éltem, és kicsik voltak a gyerekek), no, akkor se keseregtem, ha nem kaptam szerepet két évig. Volt egy év, amikor például szabni, varrni tanultam, a következőben meg gitározni. Bármibe bele lehet kapaszkodni, ami leköt, elfoglal. Valamit kitalálsz, valamit akarsz, s ha ebben partnerek is vannak, mint a színház, a menedzsered, a közönség, a zene, az ének, akkor az ember gyógyul és előrelép.
 
 
 
– Gyönyörűségesek lemezalbumaid, a „Latin érintés” és a „Végtelen érintés”. Milyen viszonyban vagy az érintéssel?
 
 
 
– Az érintés a szeretet kifejezése. A lelki vagy fizikai, vagy bármilyen érintés számomra nagyon-nagyon fontos. Gyerekkoromban, ha beültünk egy moziba az osztálytársaimmal, és „véletlen” mellém ült az az osztálytársam, aki nekem jelentett valamit, és csak a kisujja hozzámért, az olyan volt, mint a kettőhúsz. Ezt a mai világ már nem érti, sokuknak fogalmuk sincs, hogy ez micsoda „áramütést” jelenthet. Valamit kapnak, de nem élik meg, nem viszik az érzelmeket keresztül. Érzelmi sivárságban élünk. Nem én mondom ezt először. Nem figyelünk az érzéseinkre, nincs idő, nincs csend, egyfolytában rohanunk, mint egy elmeháborodott. Tegnap volt az „Erdei kalamajka” című előadás a színházban. Ez egy nagyon helyes mesedarab. A nézők között láblógázós óvodástól a felső osztályosokig minden korosztály megtalálható volt. Ez egy egyórás darab, hogy még az ebédre visszaérjenek a gyerekek. Olyan előadás volt, hogy gurgulázott a kacaj a nézőtéren. Tüneményesek a pici gyerekek. S mit hallok az óvó néniktől? Csitt, csitt! Komolyan mondom, én játsztam a boszorkányt, és arra gondoltam, hogy leállítom az előadást, és megkérem őket, hogy hagyják már a gyerekeket. De nem akartam leégetni a felnőtteket. Hiszen én azért vagyok ott a színpadon, hogy ők nevessenek, és amikor végre nevetnek, leállítanák őket. Se sírni, se nevetni! Ne látsszanak az érzelmek! Irigykedj és ne sajnálj! Katasztrófa!
 
 
 
– Az a gyógyító tudás, amelynek képviselője lettél, az is érintéssel gyógyít, így közvetíti az Univerzum energiáját a beteghez, rajtad keresztül. Próbálkoztál már gyógyítással?
 
 
 
– Igen, úgy kezdtem ezt az egészet, ahogy mondtam, hogy mindig megtalálom azt a módszert, ami engem továbbvisz. Úgy éreztem ebben a mostani kapcsolatomban is a mélypontoknál, hogy már nem tudok sehonnan energiát meríteni. Azt szoktam mondani, hogy napelemmel működöm, de még a Nap sem tudott feltölteni, kezdett olyan depressziós állapotom lenni, mint amikor semminek sem tudsz örülni. S mivel nincsenek véletlenek, egyszer csak találkoztam egy lánnyal, mint a mesében – nem is ismertem –, ő szólított le a Visegrádi Palotajátékokon, és azt mondta, hogy akkor most azonnal tessék elmenni „pránanadi egyes” tanfolyamra, mert ott megtanulható az önkezelés. Na, így kezdődött ez az egész.
 
 
– Össze tudod-e kapcsolni a tanultakat az újrakezdéssel, saját energiád megújításával?
 
 
 
– Nyugodt vagyok. De azért, amikor én ezt elkezdtem, akkor el voltam keseredve, hogy „már a Nap se tud feltölteni”. Most az a jó ebben, hogy tudod, nem gyógyszer, nem kemikália. Én elvesztettem a testvéremet, és én tudom, mi az, amikor az ember nagyon mélyen van. De most már azt is tudom, hogy van mihez nyúlni, nyugi, ott a két kezed, és kezeled magad, és újra mehetsz tovább. Nagyon, nagyon jó.
 
 
 
– Mások fájdalmának feloldása is segít. Nincs jó és rossz, minden csak energia, mi adunk neki nevet. Tudod-e, hogyha valakit gyógyítasz, magad is gyógyulsz, hiszen az energia rajtad keresztül jut el a másik emberhez?
 
 
 
– Igen. Megmondom őszintén, most csak habzsolom a tudást, s akkor veszem elő, ha azt érzem, hogy nekem, vagy a környezetemnek szüksége van rá. Gyógyítottam már egy lovat. A ló nem evett, nem ivott, csak állt. Odamentem és rátettem a két kezem a ló farára, s közben beszélgettünk a gazdájával vagy fél órát. Aztán azt éreztem, elég. Ahova rátettem a kezem, ott lett egy nagy csúcsos dudor, ami nem tudtam, hogy mi. De képzeld, miközben beszélgettünk, a ló elkezdte használni a lábát, a farkával hessegetni a legyeket, amit már napok óta nem tett. A barátom azt mondta, ha nem látja, nem hiszi el. Másnap hívtam, és elmesélte, hogy a dudor, egy óriási tályog volt, ami szépen kifakadt, és nem is kellett orvost hívni, rengeteg genny jött ki belőle. Két hét múlva láttam a lovat, és semmi nyoma sem volt annak a dudornak.
 
 
 
– A pránanadiban a csakrákat is gyógyíthatod, kiegyenlítheted. Lemezeid dalaiban mintha a szívcsakra zengő zöldjei keverednének napfonatcsakrád sárgáival. Belerezeg torokcsakrád türkizkékje és erőcsakrád narancsszíne is. Hangod rezeg, él, gyógyít, ahogy a kézzel való érintés.
 
 
 
– Az első koncertem végén odajött hozzám egy asszony és azt mondta: „Ha a szíved a kezemen dobogott volna, akkor se érezhettem volna jobban azt, hogy mit szerettél volna velünk közölni a dalok által.”
 
 
 
– Volt-e szerepeid között olyan, amely segíthetett másoknak párkapcsolati problémák megoldásában?
 
 
 
– Hát szerepeim közül nem tudom, azt viszont gondolom, hogy a dalaim, azok segítenek. A reakciókból tudom, amikor ott vagyok a koncerten. Akár szabadtéren is, mint most a Mesterségek Ünnepén, amikor egyszer csak azt látom, hogy a párok összébb bújnak. Ez már nekem elég. Mindig meg is szoktam említeni, hogy ezért vagyok itt. Visszatérve az újságcikkekre, látod, abból az indíttatásból is nyilatkozom, hogy másoknak segítsek, hogy a rosszat más ne élje meg. Ha olvas arról, amit én megtapasztaltam, akkor ez emlékeztesse őt, hogy így nem lehet jó vége, és talán még időben tud lépni.
 
 
 
– Színpadra termett, gyönyörű lányaidnak milyen bölcsességeket adsz tovább?
 
 
 
– Azt már megtanulták, hogy őszintén, tisztán, tisztességesen kell élni. Ők az első perctől kezdve ösztönösen, pontosan tudják, hogy mi az, amit abból a szerepből ki lehet hozni. Lehet a rendezővel jól közösen dolgozni, de fontos, hogy mindig maradjon meg az egyéniségük. Nincs Júlia és Rómeó, csak te vagy, aki ezt megmutatod a nézőknek. A néző a te szemeden, a te játékokon keresztül lát, látja meg, amit te meg akarsz láttatni. Te vagy a fontos, te miattad mennek a színházba azt a darabot megnézni. A szinkronban ugyan egyedül dolgozol, de rögtön kitűnik, ha hamis vagy, akkor hiába próbálkozol. A néző rögtön észreveszi ezt, mert a lila nem tud zöld lenni.
 
 
 
– Mi a fontosabb az életben, a művészi kiteljesedés, a harmonikus házasság, a szerető család, vagy lehetséges mindennek az együttes megvalósítása?
 
 
 
– Képzeld el, amikor nagy lányaim édesapjával éltem, mindez megvalósult egységben. Otthon néha azt gondolom, hogy jó dolgomban tényleg nem tudtam, mit teszek. Persze a karma, meg Réka, meg a sors, meg a születés, de mégis elgondolkodtató. Ment a munka. Két gyönyörű gyermekünket látva egy ismerős, amikor találkoztunk vele az utcán, azt mondta, hogy abba kéne hagynunk ezt a pályát és gyerekeket kellene „gyártani eladásra”. Minden szép volt, lila, és nagyon harmonikus. Minden évben nyáron elutaztunk Görögországba, mindenem megvolt, kényeztettek, szerettek, és én zutty ki… Mit tudom én, nem tudom...
 
 
 
– Van-e boldogságrecept a tarsolyodban a sok finom görög ételrecept mellett? Képzeletben eléd rakok egy nagy üres tálat, rakj bele mindent, ami egy kiteljesedett élethez, egy tartós párkapcsolathoz, egy sikeres pályához, egy boldog családi közösséghez, egy alkotó hivatáshoz, egy szeretetet sugárzó léthez kell! Készíts belőle vágytortát, boldogságöntettel!
 
 
 
– Apukám, anyukám, imádott, korán elveszített öcsém, Grigi, a gyerekeim, a hivatásom, a mosoly, a szeretet. Ők, ezek az „alapanyagok”. Nekem az volt a szerencsém, hogy nyáron szültem a nagy lányaimat, és már ősszel dolgozhattam, s igaz, szülői segítséggel, de megmaradtam anyának, miközben a hivatásomat is gyakorolhattam. A mosoly az nagyon fontos, mert belépek az országba, és azt látom, hogy általános, generált bú van határainkon belül. Voltam Svédországban fellépni, ahol azt hittem, csupa hideg emberrel találkozom majd, és láss csodát, olyan volt, mintha a legmélyebb délre mentem volna. Mosolyogtak, kedvesek voltak, jöttek, segítettek. Persze azt mondják, mert ott van pénz, attól mosolyognak. Ez nem igaz, a legsötétebb Afrikában miért ér fülig a szája mindenkinek? Itt meg mindenki állandóan szomorú. A mosolyt és a szeretetet egy tálcára feltenni, és azt kínálni mindenkinek – ebben hiszek, erre gondolok, amikor felmegyek a színpadra és látom a sok szeretetteljes arcot, a vágyat a szépre, a melegségre, az örömre. Akkor mindenkit megkínálok ezzel
2010.10.19. 17:21, lendvaikatalin Vissza a bloghoz
Még nincs hozzászólás.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
     

Átjáró MAGYAR NŐK oldalamra
MAGYAR NŐK 2 oldalamra
GYÓGYÍTÓ NAPJAIM, TANFOLYAMOK
http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1287676854_82.gif



Zöldvonal-zöldtippek


Konyha rovat

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1286787775_51.jpg

     
Nőkről nőknek,-női titkok
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1286821722_40.jpg

     
Ősi titok tudók
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1288277744_60.jpg

     
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1288682157_06.jpg

     
Lelkünk- Temploma
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1288169823_80.jpg

 

     
Lélek-patikája
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1287051287_19.jpg

     
Párkapcsolat
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1286774826_37.jpg

     
Anyaság
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1288896243_08.jpg

     
Gyermekeink
     

     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1288896154_73.gif

     
- Gyermekpszichológia
     

http://aranyasszony.gportal.hu/portal/aranyasszony/image/gallery/1289374763_33.jpg

     
A NŐ és a FÉRFI
     
Blog Plusz,- Vegyes rovat
Friss bejegyzések
2011.05.04. 18:07
2010.11.12. 21:36
2010.11.12. 21:13
2010.11.12. 21:07
2010.11.05. 16:00
2010.10.27. 13:23
2010.10.19. 17:21
2010.10.19. 17:18
2010.10.19. 17:03
Friss hozzászólások
     
Pontos idő
     
Hirdetőfal
     
Ahonnan látogatják az oldalt

 

     
Tartalom

Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE